A mindennapok szara

Körülnézek, és rádöbbenek, hogy nincs mit írni. Világunk, kicsiny magyar valóságunk konstanssá vált már egy darab ideje. Mert miről írjon az ember? Politika? Nincs értelme, korpák és disznók üzlete az egész. Ha lecsupaszítjuk az elvek, illetve inkább elvtelenségek kusza szövedékét, megmarad az állatiasság és a számítás furcsa elegye. Média? A Yahoo-Microsoft fúziót már kivesézték szakmai berkekben, lelkük rajta. Egyéb dolog nem nagyon van, mindig ugyanaz a hányinger ömlik az emberre a képes dobozból. Talán annyit lehetne mondani, hogy a csigatv eldobja magától az egyetlen művészileg értékelhető műsort, a Beugrót, bár szerencsére a cancel láz elérte a fosdarálót is, amit pedig színvonalban lehetetlen alulmúlni.

 Esetleg talán egy dologról lenne érdemes írni, ez pedig Strabag/Kraftszer féle rablás, amit a kollégiummal kapcsolatban elkövetnek. Általában nyáron bent szoktam maradni, mivel tulajdonképpen Nyíregyházán élek. És ilyenkor ugye, ha már kollégista vagyok, akkor marad a kollégium, mint egyetlen reális alternatíva. Valószínűleg még páran vannak így a főiskolán. Viszont a nyáron tizenhat ezer forint lesz a bentlakás díja, ha az ember egyedül akar maradni a szobában, akkor meg huszonkettő. Ez pedig kicsit embertelen, ennyiből már egy olcsóbb, többen kivett albérlet is kijön, ott pedig néha különb körülmények vannak, mint a kollégiumban nyáron.

Kedvencem például a heti egyszeri takarítás, mint extra fícsör. Ugye azzal indul a nyár, hogy szépen koncentrációs táborosan összeterelik az embereket egy szintre. Ez nekem kiváltképp jó, mivel azért maradok koliban például, hogy az ezer apró cikkemmel ne kelljen rohangászni egyik lakóhelytől a másikig. Miután ez megtörtént, rázárják az emberre a szintet és megnyitják a gázt. Ha nyáron wécére megyek, valahogy mindig a gázkamrák jutnak eszembe róla. Hisz tudjuk, ha konstans harminc fok van, és hetente takarítanak egy férfiwécében, ott azért elkezd nőni a szag. Volt olyan, hogy mikor bementem és beleszívtam egy óvatos slukkot a levegőbe, éreztem, hogy most eltűnt agyam egy darabja, ha veszek még egy slukkot, akkor a tüdőembólia is kerülgetett volna. Szóval luxus meg keleti kényelem. Árazásban Hilton, kényelemben egy venezuelai bódéváros. 

Bár utálom a tankcsapdát, de most hirtelen ez jutott az eszembe "kevés a luxus, szolid a kényelem..'