Elzúgott fejünk (a budapestiek feje) felett az újabb spontán forradalmi hullám, melynek apropója most éppen a márciusi ifjak felkelése volt. A szokásos ordítós-anyázós hangnem, a futballhuligánok ismét elvették a helyet az észérvektől, az értelemtől.

Igazából már kezd teljesen megszokott lenni, hogy a szittya oldal (hagyományos politikai oldalakhoz nincs sok közük) évente párszor Bejrúttá változtatja Budapestet, erre pedig a nemzet kékruhás őrzői pedig úgy válaszolnak, ahogy. Szimpatikusnak egyik sem nevezhető, legalábbis az oly sokat emlegetett józan belátást egyik sem alkalmazza. Bár azért egyre jobban érvényt nyernek a sokat hangoztatott Petőfi sorok ,,Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai"

Európa mondjuk csendes is volt tizenötödikén, ezzel nagyjából hozta a negyvennyolcas átlagot. Itthon pedig megint kinyitották egy kicsit a szelepet az árpádsávos cirkusz büszke bohócai, ezzel nagyot merítve a népszerűség poharából, még mielőtt a gyorskocsi utcában kötöttek volna ki.

Éjfélre persze elcsitult a büszke kapálózás, megtörtént a bazilikai fegyverletétel, a Pilvaxban is elüvöltötték a zárórát annak a pár csíkosnak, aki bentmaradt, de a végére maradt egy halvány üzenet:
Holnap találkozunk a gyorskocsi utcánánál.

Nem volt akkora ereje, mint egy ,,Márciusban újrakezdjük!"-nek, de egy előnye lesz, méghozzá logisztikai. Egyszerű lesz bevinni a hőbörgőket.