NYÍLT LEVÉL
a 2009. évi Operabállal kapcsolatban

Dr. Lévai Katalin Európai Parlamenti képviselő részére


Tisztelt Képviselő Asszony!

Ön, mint a legutóbbi Budapesti Operabál fővédnöke, szociológus, köszöntőjében felmagasztalta „ezt a szép hagyományt”, „az elsők az egyenlők között” bálját, mint az „év legrangosabb eseményét”, amely „a Napkirály uralkodása alatt jött divatba”, amelyre mindenki odafigyel, amelyet „a kulturális, a gazdasági és a politikai élet kiválóságai nem csupán megtisztelnek jelenlétükkel, hanem támogatják is a hozzá kapcsolódó jótékonysági akciókat”.  

Meglehetősen disszonáns és irritáló, hogy Ön láthatóan gyorsan elfelejtette korábbi civil mivoltát és azt is, hogy esélyegyenlőségi miniszter volt. Ön mára celebbé lépett elő és így is viselkedik. Megfeledkezik arról is, hogy jelenleg Ön az Európai Parlament baloldali képviselője, továbbá az EU Emberjogi Bizottságának tagja. 

Ön az operabáli fellépésével mindenki előtt fényesen bizonyította, hogy egyáltalán nem a szegények és az elesettek (röviden a munka) oldalán áll, hanem a gazdagok, a gazdasági, politikai és kulturális elit (vagyis a tőke) oldalán érzi jól magát. Annak az elitnek a társaságában, mely vagyonának egyik forrása az akkor még állami tulajdonban lévő bankrendszertől felvett és soha nem törlesztett hitelek voltak. A vagyon másik forrása a privatizációból származott, melynek során kb. 2.600 milliárd forintnyi állami vagyont adtak magánkézbe. Az ország teljes (változatlan árakon számított) GDP-jének értéke 1995-ben kb. ugyanennyi volt. 

Valószínűleg Ön is tudja, hogy a leggazdagabb 150 magyar összvagyona 2008-ban 2.441 milliárd forintot tett ki, ami felér a magyar GDP 8-10 %-ával, a nettó magyar adósságállomány egyötödével, és a teljes költségvetési hiány két és félszeresével. A listára első alkalommal felkerülő 29 fő vagyona egy év alatt 290 milliárd forinttal nőtt, ami közel 50 ezer munkavállaló által előállított GDP-vel, valamint a teljes azévi GDP-növekedéssel egyenlő. A leggazdagabb Demján Sándor vagyona 300 milliárd forint, ami a teljes magyar költségvetési hiány egyharmada, és ez a vagyon egyedül 2008-ban 40 milliárd forinttal nőtt.

Az Ön operabáli szerepelése minden tisztességes baloldali rosszallását kiváltotta, mert a mostani súlyos gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság közepette Önnek sem illett volna az Operaházban az elittel és a celebekkel együtt a rongyot rázni és önfeledten mulatni. Ha Ön valódi baloldali lenne, akkor az Operaházzal szemben lévő oldalon, az ellenbálózók között lett volna a helye. 

Az európai és benne a magyar baloldali hagyománnyal nem fér össze, hogy Ön a felső tízezer báljának örömeit habzsolta. Álságosan csengenek figyelmeztető szavai, hogy „nem mindenki számára adott a bálozás lehetősége és hogy az ünnep akkor lehet teljes, ha azokra is gondolunk, akik nem élvezhetik a bál örömeit.” Az operabálhoz kapcsoló jótékonysági akciók minden évben 1,5-2 millió forint felajánlással járnak, ami a teljes költségeknek (cca. 150 millió Ft) mindössze 1-2 %-a, vagyis 5-6 páholyjegy eladásából fedezhető.  

Feltételezhetően Ön is tudja, hogy rendszerváltásig nem voltak milliárdosok, de nem voltak hajléktalanok és nyomorgók sem Magyarországon. Ma a hajléktalanok számát 30 és 100 ezer között becsülik, a mélyszegénységben élőkét 600 ezer és 1 millió közé teszik a különböző statisztikák. A nyomorban élő gyermekek száma legalább 250 ezer. A munkanélküliek hivatalos száma 360 ezer, de a munkát keresőké 450 ezer. Ezzel szemben mindössze 40 ezer munkahelyet kínálnak a vállalkozások.

Mint volt esélyegyenlőségi miniszter talán azt is tudja, hogy a rendszerváltás óta eltelt húsz év alatt a magyar társadalom legszegényebb és leggazdagabb egytizedének a jövedelme közötti különbség négy-ötszörösről nyolc-tízszeresre emelkedett.

Ön baloldali politikusként egyébként morálisan már korábban is lejáratódott, hiszen nemrégiben szerelmi életéről írt könyvet nem pedig azokról a szociális gettóban élő többszázezer főt számláló hontestvéreinkről, akik nyomorban és kirekesztettségben tengetik életüket.

Fentiek alapján felszólítjuk Önt arra, hogy haladéktalanul mondjon le EU parlamenti képviselői mandátumáról és térjen haza, mivel érdemtelenné vált a társadalom nagyobb részének bizalmára.

Budapest, 2009. február 26.

  Attac Magyarország Egyesület
  Egyeztető Tanácsa

Üdvözlettel:

Benyik Mátyás