Tök rég írtam, pedig viszonylag sok dolog történt velem az utóbbi időben.
Például az egyik meglepő és mulatságos történet a Lidl-nél történt velem, mikoris tele volt minden kezem cuccokkal, és elejtettem egy kajászacskót, egy néni pedig odaszaladt, és felemelte nekem. Én ilyen kb. ezer éve nem tapasztaltam, el is felejtettem a segítőkészség szó jelentését szinte.
Belefutottam vadonatúj teszkós akciókba, spárban vödrös narancsba, tehát mondhatni dőzsöltem az utóbbi időben.
Hurrá, holnap szavazunk. Lehet, én vagyok túl tájékozatlan, de még mindig nem jöttem rá, hogy nekem igennel vagy nemmel kell-e szavaznom ahhoz, hogy eltöröljék a tandíjat, de majd holnap biztos kiderül. Persze a szavazást is sikerült arra a környékre helyezniük, ahol sem közel sem távol nincs lakóépület, csak egy főút, a helység pedig egy szinte teljesen elhagyott lakóépület – biztos vicces élmény lesz ott tevékenykedni.
Érdekes időszak volt közlekedési szempontból is az utóbbi pár hét. Nem volt olyan nap, hogy ne láttam volna legalább egy koccanást – szerencsére én nem voltam egynek sem résztvevője -, és nem mind esős csúszósutas jóidőben történt. Erről majd külön post is fog születni, ha a képek blogkompatibilisek lesznek..idővel:)
Szép estékben is volt részem, bár nem mintha ez a város olyan sok lehetőséget tartogatna számomra, számunkra, de mindig sikerült a végén elég szépen kikészülni, aztán másnap csodálkozni, milyen új szerzemények – poharak, táblák, satöbbik vannak szétszórva a szobában a földön. Na, de ilyen is kell, nem?:)
Hát, biztos tartogatott ez a post megrázó, és nevettető sorokat is, remélem valaki azért veszi a fáradtságot, hogy beleolvasson:)
Köszönöm:)
