"Be kind, rewind", alias "Tekerd vissza, haver". Ismét elbaszott fordítás, viszont egész emberi film, ami ráadásul filmként egyáltalán nem állja meg a helyét, sőt, tulajdonképpen sikerült önmagát is kifiguráznia, illetve megaláznia.

A szereposztás parádés, van itt pár ismert név, velük nincs is semmi gond, teszik a dolgukat. IMDB szerint komédia/scifi keverék, nem tudom, hogyan hogyan sikerült nekik összehozni a dolgot. Átlagemberek számára inkább családi hétvégi filmnek tűnne, "same shit, different title" jelleggel.

Ami miatt pozitív számomra az egész, és értelmet is láttam, hogy írjak róla (bár szeretek én fos filmekről is írni, hisz az könnyű. A szar film az újságíró legjobb barátja), az a tisztelgés a Youtuberek, illetve egyéb otthoni filmfeldolgozók előtt, illetve a kiadók elítélése. A történet dióhéjban egy erőműszabotázs, némi mágnesesség, és egy videótéka teljes filmmennyiségének letörlődése körül játszódik. Mivel a kazetták meghaltak, ráadásul válság is van (abszolút élvezhetetlen mellékszál: le akarják rombolni a videotékát is tartalmazó épületet, összefogás, fosblabla, családifilmfless/fos), ezért a kölcsönzők kielégítésére elkezdik újraforgatni a filmeket, nulla költségvetésből, viszont nagy elszántsággal. Ez itt a youtube, illetve ha visszább megyünk az időben, akkor a különféle mátrixfeldolgozások, még visszább pedig a Dallas és a Terminator 2 huszárjai előtti tisztelgésnek is felfogható. Illetve a fos tucatfilmek elleni tiltakozásnak is. Persze bolt nagyon beindul, mindenki jobban kedveli a remakeket (saját szóhasználatban "sweded" svédelt filmek, mert az egy nagyon drága ország), mint az egy kaptafára készült ötven akciót és családi komédiát. Aztán persze erre a hírre jönnek a szerzői jogvédők, gyorsan elítélik őket 63.000 évre, vagy sokmillió dollárra, ezzel is utalva az USA-ban jelenlévő durva kiadóérdekvédő szervezetekre.

Utána kazettadózerolás, sírásrívás, már csak a kutya meg a gyerek hiányzik, családilag fogyaszthatő, könnyszöktetős dráma, meg a szokot félig-meddig happyend, prosztó városkánk egy közösségbe dicsőíti meg nagy alakjait.

Talán az ambivalens érzések azok, amikkel leginkább tudnám jellemezni a filmet. Az egyik oldalról egy néha jó vígjáték, fontos mondanivalóval, a másikon pedig az ótvar családias, RTLklubkompatibilis fekvehányunk a nyáltól típusó geil. Megnézni mégegyszer biztos nem fogom, viszont fogom ajánlani, hogy más is nézze meg. Csak engem hagyjon ki belőle.