Éppen születik a századik bekezdés. Mármint ez. Elolvastam az elsőt, annak fényében úgy érzem, viszonylagosan legalább, de sikerült tartani az első posztban leírtakat, bár azért elég nagy hasonlóság van az előző bloggal, a mértkellettel kapcsolalatban, nagyjából ugyanúgy a zanza, nincs egy kemény irányvonal, csak csipegetés a történésekből.

Más szempontokból is erős hasonlóságot mutat a blog eszmei elődjéhez, méghozzá a látogatókért folytatott harcban, mely sajnos itt sem sikerült tökéletesre, és ismét úgy érzem, hogy nem elsősorban az én hibámból. Induláskor volt tupaörömbódottá, mikor egy-két poszt kikerült címlapra, lett sok látogató, komment is, aztán valahogy elsikkadt. Ebben nem igazán tudom magamat ostorozni, szerintem az írások olyan bő hetven százaléka volt olyan színvonalas, hogy kikerülhetett volna. Csak éppen a zindexes főoldal változott meg, nem éppen előnyére. Feltalálták a szponzorálást, ami nagyjából úgy néz ki, hogy kb. harminc blog fut főoldalon folyamatosan. Aztán később feltalálták a hirdetést, mellyel szintén a kis blogok szenvednek, de legalább ott volt a lehetőség, hogy esetleg címlap. Mint később kiderült, maradt minden a régiben, merazbiztosjó.

De azért töretlenül próbálom ontani a posztokat, végülis egy év alatt összejött száz. Igaz, roppant hektikusan sikerült a dolgot megcsinálni, mert volt olyan időszak, mikor egy hónap alatt jött kettő, máskor meg naponta. Néha egyszerűen nincs mit írni, meg a pokolba is kívánom az egészet, főleg, ha úgy érzem, hogy nem érkezik megfelelő ember. Sajnálom, látogató és kommentkurva vagyok, fontos a feedback, amit ezzel a kettővel lehet mérni.

Persze annak is nagyon örülök, ha valaki leköveti a munkásságom, vagy legalábbis követgeti, gondolom azért ilyen humanoidból is akad pár, remélem az idők sorával egyre több. Analytics legalábbis sok visszatérőt, url-t fejből beírót jelez, szóval gondolom páran már tudtok róla, szeretitek olvasni, vagy legalábbis anyázni egy jót. Vannak persze olyanok is, akik nem napi rendszerességgel, hanem időközönként olvasnak, nekik szintén köszönet a kitartásért.

Szóval itt tartok, mérföldkő, meg minden, sok gondolkozás a lehetséges költözésről, de egyelőre stabil hely, maradság meg mindig. Valahogy mindig lesz, meg mindig volt.