Hosszú járművek fura ura
kinek természete néha durva
ó tömegközlekedők istene
a faszunk veled van tele

Basti egyik előző poszthoz varrt kommentje bátorított föl annyira, hogy leírást készítsek ehhez a fajhoz, mely ugyan nincs kihalófélben és nem veszélyeztetett, de mindenképpen megéri, hogy többet tudjunk róla.

Fajtái:
Mobile Volanicus
Mobile BKVicus
Mobile Maszekus

Eme három fajtából számunkra igazából a Volanicus, illetve a BKVicus érdekes, mivel az egyszeri közlekedésre fejet adó ember elsősorban az ő szolgálataikra van rákényszerülve.

Természetes élőhelyei:
Volanicus:
vidéki városok, puszták, autópályák
BKVicus:
egyetlen kicsit nagyobb városunk, Budapest, néha annak környéke, tulajdonképpen a Volanicus háziasított fajtatestvére, kizárólag városokban érzi jól magát, ahol több kisebb, néha táplálékként felhasznált, bár néha rátámadó Automobilicus is él és próbál közlekedni.

Tipikus viselkedések:
Ha Homo Sapienssel kerül viszonyba általában mogorva, kicsit olyan, mintha Gulliver lenne a törpék országában, tulajdonképpen okot ad a többistenhitre, hisz minden buszsofőr egy kisebb istenség, legalábbis a saját szemében. Valószínűleg ebből kifolyólag nincs is neki felelősségérzete, hideg szívvel eteti meg járművét különféle túlkoros Homo Sapiens-el. Másik kedvenc szórakozása a nulla követési távolság hagyása, hogy ezzel is be tudja mutatni mindenkin felülállóságát. A faj egyes megfigyelői szerint olyan paraképességekkel rendelkezik, melyek kizárólag ráfutásos baleset esetén aktiválódnak és felmentik a jogi felelősség alól.
Mobile Volanus-nál még van egy speciális képesség, mely megállóknál érződik leginkább, hisz teremtői kötelezték a megállóban való interakcióra egy olyan lénnyel, mely a táplálkozási piramisban alatta van. Ez a képesség pedig a citromfej és a köznyelvben csak sikkasztásnak nevezett dolog, melyről nem tudunk sokat, mivel akik ezt a titkos utat követik, azok egy bizonyos összeghatár alatt egyből börtönbe mennek, felette pedig négy évente átadják a helyüket másnak, és amúgy sem ők gazdagok, hanem családtagjaik.
A citromfej tulajdonképpen egy erősen eltorzult arckifejezés, mellyel azt akarja tudtára adni a kedves delikvensnek, hogy éppen most jött az Olümposzról, és neki halandók dolgába igazából nem lenne beleszólása.
A sikkasztás néven elhíresült képesség pedig kis papírcetlikkel függ össze, melyek tulajdonképpen tombolának is felfoghatók, az ember csak nyerhet vele, ha van nála olyan. A helyváltoztatás igazi csúcsragadozójának kell feláldozni őket, különben a mesebeli szörny áldozati szűznek néz minket, és feláldoz a saját oltárán.
A Volánusz fajta még ha különösen istennek és sértettnek érzi magát néha fehér rudakat is szokott füstölni a fülkéjében, illetve néha elmegy hivatalos indulási idő után kávézni. De ezek általában olyan parajelenségek, amiket senki nem látott még, esetleg az, aki hidegben várja ezeket a félisteneket.

Egyéb, élőhelyén előforduló lények:
Homo Beszélgetusz:
Ritkán megadatik egy egyszerű porból jött lénynek, hogy megszelidítsen egy ilyen félelmetes ragadozót, mint valamelyik Mobile. Ebben az esetben az akár kezes háziállattá váló entitás megengedi neki, hogy teljesen elfoglalja az első lélegzőnyílását, ezzel sok Homo Sapiensnek gondot okozva. Persze ebből semmit nem vesznek észre, mivel a mobilus teljes mértékig bűvkörébe szokta vonni az illetőt. Ezeket a Sapienseket nevezzük szirénnek, egy ókori mese és a balesetveszély okán.

Homo Homeless:
Elsődleges élőhelye a Mobile mobilus palotája, ami egyben vadászterülete is. Mikor ott van, általában alszik, ha nem, akkor áldozatra les. Ultrahanggal tájékozódik, mint a denevérek, és folyamatosan varázsigét kántál, melyet nem sok ember hallott még, aki el tudná mesélni. Egyszer találkoztam egy olyannal, aki csak félig őrült bele a dologba, és valami apróról kántált folyton. Igen fejlett önvédelmi mechanizmussal rendelkezik, passzív területvédelemhez általában félelmetés szagát használja, mellyel jelöli is vadászmezejét, támadó jelleggel pedig hangjával szokott fellépni, mely a legbátrabb teremtményeket is menekvésre készteti.

Homo Disco:
Csapatos közlekedő, fejlett csoportjai egész félelmetesek tudnak lenni, mivel különféle kemikáliák segítségével szinte félisteni hatalomra tesznek szert. Szerintük. Ha nincsenek nagy tömegben, akkor kemikáliafogyasztásuktól függetlenül ártalmatlanok. Hangjuk igen nagy, általában a gyengébb lényeket megfutamodásra készteti. Rendelkeznek egy speciális miriggyel, mely néha helyváltoztatáskor nyílik ki, s megemésztetlen táplálékot zúdít a körülöttük állókra.

Még elég sok fajta várna taglalásra, de azt hiszem, most ennyi elég belőlük, térjünk át a két nagyragadozóra, melyek ugyan a testméretükhöz képest extrém kis méretű agyukkal vívnak ki tiszteletet, de ők a főnökei az egésznek, néha egészen a Mobile Autobusus szintjén.

Securitus Agyatlanus:
Ő képviseli a fizikai erőt. Kizárólag éjszaka található meg, mikor a Homo Homeless és a Homo Disco fajtákból is a legtöbb található. Szerinte feladata a rend kialakulásának megelőzése, ennek mindenképpen próbál eleget tenni. Nem válogat az eszközökben, viszont bármiféle probléma megoldására a testi erejét használja. Nagyon veszélyes fajta, ajánlott vigyázni vele.

Csekkus Kurvaanyadus:
Mind a Volanus, mind pedig a BKVus vonzáskörzetében megtalálható lény, mely a kis agyú, nagy erejű lények közül beavatást nyert az idézések nagy tudományába és ha nagyobb erejű ellenféllel találkozik, akkor előtte velőtrázó csataordítást hallat, valahogy így: -Akkor rendőrt hívok! Ez után belebeszél varázseszközébe, és ha nem vigyáz a Homo Sapiens, akkor egyszercsak ott terem a környéken egy Ostobus Kékus, aki mindenféle papírból készült dolgokat követel tőle. Érdemes vigyázni velük, roppant veszélyes ellenfelek, még a Mobile Mobilusnak is tudnak parancsolni, aki szavukra leállítja mozgó palotáját. Eljövetelüket tombolajegyek alázatos odanyújtásával lehet megakadályozni.

Ebből is látszik, hogy a Mobile Autobusus elég veszélyes faj, ráadásul Mobile Maszekus nevű fajtájáról nem is tudunk sokat. Védettnek nem védett, viszont befogását nem ajánljuk.