És ismét a szokásos nem történik semmi, maximum a hét slágerei mennek folyton, a gárda, meg a dinnye. Mind a kettő tulajdonképpen kényszerű pótcselekvés, nagyjából hasonló logikával. Az ötszáz kilós bomba is csak egy napra lehetettceleb. Mondjuk kezdem azt hinni, hogy mostanában akkurátusabban bombázzák budapestet, mint anno a második világháborúban. Én azért a biztonság kedvéért beperelnék pár céget, hogy miazhogy felnemrobbanó bombát gyártanak.

Dinnye ügyben még mindig hasonló a helyzet, annyira jól élnek a dinnyegyártók, hogy úton-útfélen dobálják őket az Auchanok elé. Lassan már valami dinnyewatcher kommandó lehetne felállítani, és hetente párszor ingyen lehetne jóllakni ebből az egyébként kellemes zöldségből. Vagy legalábbis azt hiszem zöldség, ha már tökféle. Amúgy tipikusan kapitalista jellegű dolog ez is, mint anno, mikor éhínségek közepette csatornába öntik a tejet. Az odáig rendben van, hogy protestálnak, mert kevés a pénz. De ha már kevés, akkor nem biztos, hogy szegények vagyunk, de jól élünk alapon kéne szétborítani a portékát mindenhol, hanem esetleg tenni kéne a jelenség ellen. Mondjuk összetömörülni, és együtt meghatározni aminimálárat. Ha nem lenne gyenge láncszem, valószínűleg el lehetne érni a kívánt célt. Addig meg nem szétbaszni, hanem esetleg segíteni, például dinnyét osztani az auchanba betérő embereknek, hogy ne ott vegyék meg. Mindegy, kár ragozni, magyar logika az magyar logika.

Ha már itt tartunk, akkor csak muszáj megemlítenem a kedvenc Kft-met, melyet ugye még anno 'kulturális egyesület'-ként azért hoztak létre, hogy például parlagfüvet irtsanak. Mostanában viszont egyre inkább az derült ki, hogy pusztán filozofikusjellegű szervezet lett, melynek tevékenységi köre úgy nagyjából a sétálgatáson és az ijesztgetésen kívül nem merül ki másban. Pedig anno messiásként üdvözöltem azt a szélsőjobboldali szervezetet, mely hungarofrusztráltságát parlagfüveken tölti ki, de mostmár egyre inkább úgy tűnik csak a szokásos történetet adják elő. Úgy tűnik nemzetmentőinknek büdös a munka.