Üveges csirkeszemek : Szabad ország
Szabad országban élek,
én senkitől se félek
és boldog vagyok,
mert dolgozhatok.
Szabad országban élek,
itt nincsennek szegények
és boldog vagyok,
mert dolgozhatok.
Szabad országban élek,
egyre szebbek a remények
és boldog vagyok,
mert dolgozhatok.
Ma reggel úgy keltett egyik ismerősöm, hogy boldog március tizenötödikét. És erre eszembe jutott, hogy már ez is kezd harácsonyjelleget ölteni, csak itt nem fröccsöntött petőfi szobrokkal, esetleg csokikossuthokkal, hanem tojással, kővel, meg hülyeségekkel dobálóznak. Valahogy erről jutott eszembe ez az Üveges csirkeszemek nóta, illetve esetleg a Gino família, és Király Linda. Főleg, mikor szóba kerül a fosó oroszlános szervezet, mely többek elmondása szerint a legjobb megoldás a magyarok problémáira. Ha valakinek olyan problémái vannak, amikre az emogárda megoldás lenne, akkor inkább vegyen be pár szem rivotrilt, és igyon rá, utána meg várja az egyik mellékhatást, mely elvben hirtelen halál is lehet.
Nem tudom, kik, hogyan és mikor fogalmaztak meg olyan gondolatokat a magyarsággal kapcsolatban, hogy elméletileg intelligens nép. Egyre kevesebb ilyen jellegű elképzelésem van. Főleg, mikor a kommunisták naggyűlésén tízezrek kommenistázzák Dj. Urcsányt, az európai jellegű polgárosodás egyik fő nagykövetét. Vagy esetleg mikor az EU a Szovjetúnióhoz hasonlítják, szintén címeres jellegű véglények. Azon csodálkozom, hogy az ifjabb H. Lóránt, Mikola, Semlyén fémjelezte nemzeti papagájkommandó és szentháromság egyik tagja sem csinált ma még látványosan majmot magából. Pedig ez az ünnep az ő ünnepük is, ilyenkor úgyis minden szellemi fogyatékos gyökér tud olyat nyilatkozni, hogy a szabadon behelyettesíthető forradalom nem ért még véget, de az ő generációja majd továbbviszi. Meg, hogy a nacionalizmus az biztos jó, csak kár, hogy akkor másról volt szó.
Nagyrészt inkább liberálisok voltak akkortájt azok, kik elindították ezt az egészet. Bár már kicsit más elképzelése lett az embereknek a liberálisokról is. Mivel jelenleg ők képviselik az emberek szemében a zsidaj hegemóniát, melyet igazából nagy ívben szarok le. Ha már akkora nagy zsidóuralom lenne, akkor valószínűleg az összes szélsőjobbos fizetett provokátor, hogy valamelyest eltereljék a figyelmet arról, hogy mi folyik errefelé. De visszatérve a rájuk, nem sok közük van az akkoriakhoz, ezt a fogalmat is sikerült csodálatosan újradefiniálni, pozitív jelentésétől megfosztani. Már nem arról szól, hogy ne fogadjuk el azon dogmákat, mik gúzsba kötnek, inkább arról, hogy adjuk el azokat a javakat, mik nem a mieink.
Lassan ráférne erre a koszfészekre a reinstall. Vagy egy endlösung. De, hogy kedvenc kádáristám szavaival éljek:
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
