A mindennapok szara

Egész érdekes kampányt sikerült teremteni egy olyan dolog köré, mely elég rendesen befolyásolni fogja az ország jövőjét. Ez a kérdés pedig a tandíjról szól. Vajon legyen -e vagy sem?

Sajnos vannak olyanok, akik azt gondolják, miért is ne, jellemzően ez az a réteg, melynek nem nagyon volt köze eddig felsőoktatási intézményhez, sőt valószínűleg nem is lesz. Viszont szerencsére a többség még mindig ellene szavaz. Pedig alapjában véve nem biztos, hogy rossz ötlet lenne, csak az a baj, hogy ebben az országban, ilyen színvonalú oktatás mellett nem sok értelme van.

Az még hagyján, hogy a vagyoni helyzet alapján eddig is súlyosan differenciált diákokat mégjobban lehúzza, viszont ez a megközelítés már nagyon sokszor volt tárgyalva, illetve ezt érzik az emberek a saját bőrükön is. Amely kérdés most érdekel, az pedig a minőségé. Itt viszont elő is jön az a megállapítás, mely szerint ebben az országban attól még nem lett jobb semmi, hogy feizetni kellett érte. És itt tartunk jelenleg mi is, felsőoktatásban tanuló diákok. Jönnek a nagy szavakkal, hogy itt biza változás lesz, tejjel-mézzel folyó kánaán, világszínvonal meg egyéb szép sallangok. Közben a kollégiumokban nincsen normális konyha ahol főzni lehetne, a sportlétesítmények eszközellátottsága nulla. Ezek csak a kiegészítő létesítmények voltak, de az a baj, hogy a felsőoktatás gerince, az oktatás is elégge hullámzó. És nem nagyon lehet mást látni az elkezdett struktúrális reformból, csak annyit, hogy fizessetek gyerekek, azt majd jó lesz. Fele esetleg megy vissza rátok, fele pedig fejlesztésre. Valamelyest mondjuk már javult a szociális ellátások minősége, de ha hozzávaszem, hogy nagyjából havi hatvanezer forint kéne lakhatásom és életem biztosításához, máris másképp néz ki a dolog.

A másik oldalról viszont roppant módon örülnék, ha átláthatóbbá tennék a kimutatásokat, lehetne látni mennyit költött az iskola, átvilágítani a különféle főiskolás KHT-ket, bevonni a diákokat a döntésekbe. És mellesleg élhető, iinfrastruktúrálisan fejlett, a diákokat maximálisan támogató felőoktatást hozni létre. Akkor mindenki szívesen fizetne is tandíjat. De amíg mindenki tudja, hogy a pénz lyukas zsebekbe folyik, és főiskoláink, egyetemeink a jelenlegi társadalom kicsinyített mási, addig egy fityinget sem érdemel.