Tegnap néztem volt az RTL Klubon a Házon kívül című műsort, mely ezen csatorna egyik legfogyaszthatóbb terméke. Ebben volt szó arról, hogy kedves politikusaink szeretnék még beljebb tiltani a dohányzást, ha lehet. Ez idáig egy teljesen megszokott akció, a dohányos lassan úgy érezheti magát a huszonegyedik század társadalmában, mint az 1900-as évek eleje-közepe felé a négrusok. Ők nem ülhettek, csak a busz végében, a dohányos meg lassan már otthon sem gyújthat rá. De a csattanó a műsorban az volt, hogy végigmásztak a kevésbe tisztelt házon rejtett kamerával. Illetve ebben se lett volna semmi érdekes, ha azon emberek, kiknek példát kéne mutatniuk, nem dohányoztak volna mindenhol, ahol éppen tudnak, nem pedig a kijelölt helyeken. Ez pedig elgondolkodtató. Bár annak sem mondanám, hanem ordenáré tahóságnak. Ha már olyan szabályokat hoznak, melyek okán az ember nem tud kulturált körülmények között hódolni szenvedélyének, akkor ők is csak menjenek le az utcára, és gyújtsanak rá ott. Az szerintem nem teljesen járja, hogy míg az intézményekből ki akarják tiltani a füstölőket, addig ők a kellemes meleg lobbi pénzből, megvesztegetésként épült mahagóni helyiségben töltik el, mit megkíván a tüdő. Egyébként is kezdenek teljesen irreális követelmények lenni azzal a sok százalékkal szemben, melyek ilyetén élvezetekkel károsítják magukat. Az rendben van, hogy vigyázni kell a nemdohányzókra is, viszont az már kevésbé, hogy a dohányosoknak már élni sem szabad. Azon rendelkezések, melyeket hoznak, nem segítenek elő semmit, a két közeg kulturált együttélését semmiképpen sem. Tradicionálisan dohányos helyeket fosztanak meg alapjellegeiktől, a dohányosokat pedig a rideg állattartás körülményei között tartják. És ráadásul gyűlöletet is szítanak, érdemes csak megnézni a különféle internetes fórumokat, ahol acsarogva esik egymásnak a két tábor. Mondjuk ilyen szempontból a nemdohányzók azok, kik acsarognak főként, jellemezve ezzel a közhangulatot. Akik csak szenvedélybetegeskedni szeretnének csendben szenvednek, és reménykednek, hátha egyszer eljön az ő idejük is, és végre nyugodtan hódolhatnak ennek a kellemes de káros szenvedélynek.