A mindennapok szara

Gyilkos ihlettől vezérelve keltem most fel hajnali egy órakor, hogy megírjam a blogunkra az első kommenteket. Bár miután éjfélkor volt szerencsém live nyomon követni a hegyeshalmi határátkelő halálát, egy kicsit nehezebb a fogalmazás mint hittem. Az agyamat varjak tépkedik, és még mindig a látott képek hatása alatt vagyok. Feri, nemtudomki, és az osztrák delegáció ma éjfélkor - vagyis tegnap éjfélkor, de tulajdonképpen az éfjél nem tartozik sem a mához, sem a holnaphoz, az éjfél meghatározhatatlan volt számomra mindig is, logikailag képtelen vagyok befogadni a jelentését - szóval megölték a határátkelőt, ami annyit jelentett, hogy Feri, a nemtudomki, és az osztrák delegáció mint már említettem megálltak a sorompó egyik oldalán, alulról jól megmarkolták, majd hívtak egy még markosabb embert, hogy ugyan gyógyítsa már le a csavarokat róla, hogy le tudják szedni. Nos ez éjfélkor meg is történt. Abban a pillanatban, ahogy rámarkoltak, aztán a csavarokra is rámarkolt a nagyon markos ember, elkezdtek tűzijátékozni mint az őrültek, hirtelen azt hittem szilveszter van - az időérzékemet biztos az éjfél miatt veszítettem el. Durrogtak a tűzijáték szívárvány minden színében játszó elemei, az autók riasztói egyszerre - pont éjfélkor ugye - kezdtek el ordítani, sírtak a gyerekek, ámultak a nénik, a kommentátor pedig már nem kapott helyett ebben a díszes felvonulásban. Annyit tudott hozzáfűzni, hogy Ferenc apánk jött, sorompót bontott, és ment. Kézfogás, éljenzés, autóriasztókikapcsolás, és go home. Vicces volt az egész, mert tulajdonképpen akkora felhajtást csináltak belőle, hogy én nem is tudtam róla, hogy ma éjfélkor lesz. Na mindegy.