Eme kérdés emberöltők óta foglalkoztatja az emberiséget, illetve az emberiség elég nagy részét. Illetve a középkorban csak viszonylag kis részét, akik általában ezen kérdés feltétele és a válasz utáni vágyakozás hevében elégtek. Az idők során meglepően nagy mennyiségű állítás látott napvilágot arról, hogy kis is (kik is ezek) a metafizikai entitás(ok) (szerk: ha a kérdés az, hogy van -e isten, akkor ugye alapból kizárjuk a politeizmusokat a szórásból, így meg tulajdonképpen marad Buddha, Allah, meg az europáner kozmopolita). Tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogy nem kérdés, hanem kérdéskör.

Az sem mindegy, hogy kinek tesszük föl:
Ha egy buszsofőrnek, akkor valószínűleg azt mondja, hogy igen, én vagyok
Ha egy kocsmárosnak, akkor valószínűleg azt mondja, hogy igyál még egy kicsit, és megvilágosodsz
Ha egy trafikosnak, akkor valószínűleg azt mondja, hogy jelenleg nincs
Ha egy biztonsági őrnek, akkor valószínűleg nem mond semmit, hanem üt, mivel ez a szakmája
Ha egy rendőrnek, lassan, szótagolva, akkor hajj, abba nem is mennék bele.

Illetve nem biztos, hogy egyáltalán érdemes föltenni ezt a kérdést, hisz jól nevelt ember nem beszél vallásról vagy politikáról, maximum részegen, ha verekedni akar. De egy jól nevelt ember nem verekszik, mert az erőszak a gyengék fegyvere. Akkor miért is verekszenek az emberek a vallásuk miatt? Azért ha isten van, az valószínűleg jólnevelt, és gondolom nem szeretné, ha a nevében verekednének, szóval valószínűleg tenne valamit ennek érdekében. Szóval ez esetben ki is zárhatjuk létezését.

Viszont egy szellemi irányzat bizonyíthatja azt, mégpedig az ateizmus. Hogy miért? - hördülne föl ebben az esetben sok ember. Mivel olyan dolgot nem tagad az ember, ami nincs. Így tulajdonképpen az ateizmus az egyetlen út, hisz ők tudják igazából és teljes szívvel tagadni létezését, így tulajdonképpen ők hisznek benne a legigazabbul. Viszont itt van egy kis bökkenő a vallások szerint, méghozzá az, hogy a hithez különböző szabálykönyveket és házirendeket kell olvasni. Viszont itt sem indulnak hendikeppel, hisz a legtöbb magát mélyen lelki szegénynek tartó ember is maximum átolvassa őket, de életvitelébe nem sokat ültet át belőlük. Ami pedig valljuk be, olyan, mint Norbi újabb titkait olvasni, miközben olvasztott csokoládét eszünk és zsírt iszunk hozzá. Bár Norbit nem szívesen hoznám össze még egy ilyen kis elméleti játékra sem semmiféle szellemi dologgal.