A mindennapok szara

Hí a haza. Illetve csak hívna, mert szarnak rá ezerrel, főleg olyan emberek, cégek, melyeknek pont példás magatartásukkal kéne kitűnniük.

Gondolom már ennél az első mondatnál sikeresen ki lehetett találni, hogy az állami cégek járulékfizetési hajlandóságáról szeretnék szólni pár szót. Amúgy egészen kémfilmbe illő módszerrel éltek az M6-os építésénél, valószínűleg az MI5, vagy MI6-nél is hasonló eszközökkel élnek, mikor ki kell fizetni James Bondot. Érdekes, hogy egy építőcégnél ilyen szofisztikált megoldásokkal élnek. Mellesleg nem ez az első eset, mikor ilyeneket csinálnak, sőt arra is volt példa, hogy kiszivárgott. Viszont az ilyen kiszivárgásokkal kapcsolatban az az érdekes, hogy az esetek kilencven százalékában úgy eltusolják, mintha soha nem lett volna, erre nagyszerű példa a Nyíregyházi Főiskolán történőfeketefoglalkoztatás.

Érdekes ez az egész. Az egyik oldalt ott vannak a Fair Play-s faszakalapok, tömik az ember arcába, hogy így fizessünk járulékot, meg úgy fizessünk járulékot. Persze ha róluk van szó, akkor még számlát is csak akkor hamisítanak, hogy éppen a Pannon Pumáról van szó. Egyáltalán nem értem ezeket a magas közterheket. Például néha dolgozom mostanában egy cégnél, ott hivatalosan ötszáz forintot kapok, amire rájön a harminchat százalékos jövedelemadó. Elég vicces, még ilyen összegnél is. Egy vállalkozói engedély közterhei olyan nagyjából negyven ezer forintra rúgnak, akkor is, ha nincs semmi bevétele az embernek. Szóval ha az ember tisztességesen csinálja, akkor fizethet egészen addig, míg lát. Ha viszont állami cég vagy tender van a dologban, akkor nem kell adózni, sőt, semmit csinálni, egyszerűen csak kifizetik a minimálbér alatti óradíjat aztán zsebreteszik a busás hasznot. Köszönjük, ezért érdemes élni.