A mindennapok szara

Megnéztem a 'Super high me'-t. Most így hajnalban, otthon, mivel végre sikerült találnom feliratot hozzá. Rendszeresen nézem a 'Weeds'-et is. Sőt, általában szinte minden olyan dolgot figyelemmel követek, amely a THC-vel van összefüggésben. Okkal. Úgy érzem, kicsiben vagy nagyban, de reprezentálja korunk rákfenéit, az állam, és az emberek viszonyát.

Hihetetlen, hogy mik övezik ezt az egyszerű kis növénykét, melyet kik sátánnak, kik istennek tartanak. Pedig csak egy szaros növény, melyet alkalmasint el is lehet szívni, bár kicsit máshogy kábul be tőle az ember, mint a dohánytól, ami szintén ugye egy kis növény, ráadásul hasonlóan próbálnak vele is bánni, mint barátjával. Persze Európában nem volt mindig divat füvet szívni, mint ahogy dohányt sem, erre inkább az alkohol dominált. Ki is épült rá egy iparág, mint ahogy például a dohányra, vagy esetleg a fájdalomcsillapítókra, antidepresszánsokra, vagy esetleg a különféle szerves oldószerekre is. A zöldre nem. Valószínűleg későn jött, így nem lehetett rá kapacitást csinálni. Ennek okán nincsenek a legalizálása mellett nagy pénzek.

De hogy jön az állam ahhoz, hogy mit szívjak és mit nem? Ez itt számomra az elsődleges kérdés. Valószínűleg ez csinált szabadságszimbólumot abból a pár levélkéből. Igazából érthetően és normálisan még senki nem tudta elmagyarázni, hogy vajh' miért is illegális kannabiszfogyasztónak lenni. Még a Marijuna marchon hobbiból ellentüntető okosok sem. Pedig ha már valaki elmegy ellentüntetni valahova, az a minimum, hogy ugyan tudja már, mit meg miért csinál. Talán a legfrappánsabb válasz a 'ki akarják irtani a magyarokat' volt. Bár azt nem értem, hogy miért is akarnak kiirtani egy etnikumot egy olyan szerrel, mely igen kevéssé halálos, túladagolni voltaképpen nem lehet, ráadásul fizikailag rászokni is igen nehéz. Ha ki akarnám irtani, inkább olcsóbbá tenném az alkoholt.

Érdekes kérdéskör ez, ráadásul, ha az államon túlmegyünk, akkor meg ott van az EU is. Bár már pár államban legális, gondolom ott is vívják a harcot. Mondjuk ha már ott tartunk, akkor EU bácsi inkább mindennapi cigarettánkat akarja elvenni, ráadásul elég durva eszközökkel. Adók a magasba, és lassan már nem lehet dohányozni az ember saját lakásában sem. Mondjuk ez érthető, mivel a lassan eléggé kaotikussá váló Európában valahogy kordában kell tartani azon embereket, kik nem nagyon veszik észre, hogy gazdasági növekedés van. Inkább csökkenésnek érzékelik. Ráadásul ők vannak leginkább érintve a különféle legális és illegális bódítószerek által is, hisz a kilátástalanságból nincs sok út. Ahhoz, hogy egy elnyomó államot fenn tudjunk tartani, jó ha az emberek szenvedélyeit, szokásait kordába szorítjuk, ezzel valamennyire eliminálva még a gondolatbűnözés lehetőségét is.

Az USA szintén egy elég érdekes hely legalizálás szempontjából, bár ott mondjuk Kaliforniában megvan a lehetőség, de szövetségi szinten nincs. Valószínűleg nem is lesz, mint ahogy a föld országainak nagy részében sem. És sajnálattal, de kénytelen vagyok azt is hinni, hogy ezen országok össze vannak fonódva különféle keménydrog ellátókkal. Miért is? Mivel a THC tartalmú termékek legalizálásával csökkenne például a keménydrog fogyasztók száma. Esetlegesen más kábítószerek átláthatóvá tételével csökkenne a drogozás halálos áldozatainak száma. Hatékony leszoktató és társadalomba visszaterelő infrastruktúrával szintén sok mindent meg lehetne oldani. De ezek helyett inkább rendőrökre megy a pénz. Most hirtelen a BKV ugrott be. Ott a bliccelés elkerülése érdekében nem a szolgáltatás színvonalát növelik, illetve megfizethető tarifarendszert hoznak létre, inkább minden megállóba raknak tíz orkot, kik piszkálják a kedves utast. Aki erre általában kitapasztalja, hogy hol van túltengés, és mégúgysenem vesz jegyet.

Érdekes kérdésbe sikerült belelovallnom magam, igazából preferencia és ízlésvita jellegűbe. Bár úgy érzem, hogy ez nem vita, egy normális válasz van, mégpedig a ráhagyás. Persze szabályozott keretek között. De nem hiszem, hogy bármelyik nagyokosnak joga lenne megmondani, hogy mit csináljak, mit igyak, mit szívjak, mit egyek, hova menjek, és egyebek. Ha valaki okosabb nálam, tisztelem, elfogadom, akkor persze valószínűleg hallgatok is majd a véleményére. De egy sehonnai bitang először csináljon valami olyat, ami miatt esetleg érdemes lesz követni, utána esetleg beszólhat.