Nem én vagyok az az ember, aki nem tudja értékelni a filmeket, legyen szó a Roncsfilmről – feküdtem rajta -, akár az alapműnek számító Csinibabáról. De ez..ez..sajnálom, ha ezzel megbántom valaki lelkecskéjét, de ilyen iszonyatosan rossz filmet még az életben nem láttam, és sajnos elpazaroltam rá több mint egy órát.
Nem vagyok ellene a magyar filmeknek, sőt. Imádom a magyar filmeket, szerintem tele vagyunk tehetséges rendezőkkel és színészekkel egyaránt.
Ugye, a film elkezdődik Badár Sándorral, a humoristával, aki az idők során színésszé avanzsált, nem tudom milyen megfontolásból. Az első kép: kis falu, pontos hely és idő lényegtelen. Kocsma. Férfiak. Isznak. Szőke András, Zelei Gábor, és fájó szívvel írom le a következő nevet, de ott ül Gáspár Tibor is. Ő az a színész, akinek a zsenialitását és tehetségét mindennél többre tartom. Nem egy szerepben láttam már színpadon játszani. Egészen eddig a pillanatig képtelen vagyok felfogni, hogyan adhatta a nevét és karakterét ehhez a szerephez..”filmhez”. De a sort még szinte el sem kezdtem. Itt az elején kis veszekedés után jön a főcím, ahol Szőke András neve kivétel nélkül mindenkié mellett megjelenik pluszban. Ez kicsit sok volt. Jön egy kis Bonbon „zene”, majd bejelentkezik Litkai Gergely, mint üzletember, valami baromságról beszél. Hát hova lett a Buhera Mátrix? Na, nem a film. A könyv. Aki csak a filmet látta, legyen szíves nem beszólni. Jön megint sok humorista, akik nevét nem fogom kiírni, mindenki tudhatja kikről van szó.
Majd elkezd a sztori bonyolódni. A kis falu nem tud haladni a fejlődéssel, ezért akarnak valami igazán nagyot alkotni, ekkor a pék kitalálja, hogy süssenek egy bazinagy kenyeret. Jaj, szuper, süssünk, de nincs kemence. Ekkor már mindenki megdugott mindenkit, a film fénypontja számomra a menedzser és Stohl „Buci” megjelenése, aki bemutatkozik mint sztár – gondolom a magánéletben sem másként..
Nos, akkor építeni kell egy hattttalmas kemencét a kenyérnek, ezért le kell bontani a Kultúrházat, de ugye kemencét építeni senki sem tud, tanakodnak, tanakodnak, majd jön egy kurva okos ember, és elmond a Kőmíves Kelemenből egy részletet, jön az ötlet: falazzunk be egy asszonyt. Na, de mivel közben meghal a nagyra becsült tanár úr, falazzuk be őt, jaj de hoppá, ő mégsem halt meg, de mivel mindenki ezt hiszi, jönnek a nénik sok kenyérrel a tiszteletadás jeléül. Ez is vicces jelenet volt: Közeledik sok néni, sok kenyérrel, és folyamatosan látjuk őket, meg látjuk ahogy a pék próbálja menteni a menthetőt, de lássatok csodát: mire odaérnek kész a kemence, és minden rendben. Mindenkit befalazott a pék. Persze mind túlélik. Ja, el is felejtettem említeni, hogy film közben leitatták a polgármestert (szintén zseniális színész, őt is számtalan szerepben látni színpadon, Tóth Károly), aki amúgy nem iszik, és megjelent Klapka Úr is, Klapka György által életre keltve. A filmnek vége igazából nincs, óriásit csalódtam, ekkorát még sosem.
Nyugodjatok meg emberek, akik épp felháborodtok, felfogtam a mondanivalóját. És tetszik. Amit üzen. De a körítés rettenetes.
Fáj..nagyon fáj..de óriásit csalódtam.
