Néha tévét néz az ember, akarva-akaratlanul. Sikerült egy ilyen akaratlan szituációba kerülnöm ma, mikor szerencsétlenségemre egy kanálisból előhalászott recikloceleb csodás ámokfutását néztem fél szemmel. Ez az illető pedig Űri Geller volt, legnagyobb bánatomra. Megtudtam, hogy a szemfényvesztőket mostanában mentalistának hívják, és elég sok ilyen jellegű marha tenyészik hungarisztánban. Medveczky "hugyomban fürdök mert az jó" Ilona szintén csodásan domborított, mint az egyik alany, ő már alapjában véve mentalistának számít, hisz valahogy sikerült képernyőn maradnia, pedig lassan kétszer annyira idős, mint Duncan Macleod, hihetetlenül ocsmányul néz ki szegény, lassan inkább valami biokozmetikum lánc arcának kéne lennie, mondjuk valami olyan szlogennel, hogy én már a kiegyezéskor is kétszázhetven éves voltam, de most is csak száznyolcvannak nézek ki. Mondjuk árulhatna biohugyot mosdásra, vagy biofost arcpakolásnak. Gellerünk szintén legjobb formáját nyújtotta azzal, hogy nem beszélt folyékonyan semmilyen nyelvet. Az is érződött rajta, hogy nem tud angolul, magyarul meg szerintem direkt törve beszélt. Bár ez biztos az image fenntartása miatt volt. A műsorvezető nem tudom melyik nyálfasz, de nagyjából hozta a "juhé, már megint egy z kategóriás műsorba kapok szerepet, de legalább fizetnek érte" stílust. Egyik kedvenc jelenetem volt, mikor az állítólagos diszpécser/szavazatfeldolgozó központba kapcsoltak, ahol furcsa módon szinte csak explaymate/exszépségkirálynő jellegű lányok voltak. Valószínűleg megszűnt a szerencsekerék, aztán mostanában szabadon szaladgálnak ezek a hölgyek. Mindegy, még mindig jobb, mintha mondjuk kóstoltatnának valamelyik áruházban. Egy szó, mint száz ismét egy csodás parasztblinder tévésóról lehet beszélni, gondolom külföldi licenszre.

Miután elolvastad ezt a postot, tedd az órádat a képernyőre, aztán nézd meg. Ha nem működik húzd fel egy kanállal.