A téma adott: mostanában egyre több helyen van szó arról, hogy erőszakosak a diákok az iskolákban. A válasz viszont nincs sehol, bár nem is olyan jellegű a probléma, hogy könnyű lenne találni. Bár mi Magyarok jók vagyunk az ilyetén dolgok megoldásában, gondoljunk csak a Budapesten megkerülőút nélkül szambázó kamionosokra, netán a tandíjas, vizitdíjas vitákra. Egy szó, mint száz, ha valami gond van, akkor a felsővezetés mindig megoldja. Igaz csinál helyette száz másikat, de az már általában a nép gondja.

Eddig az iskolák szerencséjére nem volt könnyű napvilágra hozni ezeket a dolgokat, csak a modern technika korában mind a diákok, mind a tanárok számára egyszerűbb a nagyközönség elé tárni. És valószínűleg innentől indul el egy folyamat, melynek a végén valakik hoznak valamilyen törvényt, amit mindenki fog legalább annyira szeretni, mint a húsz százalékos hiányzási kvótát még a megboldogult FIDESZ kormány idején.

Csakhogy a síri csenddel már nem lehet elintézni a dolgokat, elég volt tűrni nagyon sokáig. Én még az internet elterjedése előtt voltam általános iskolás, és az intézmények egy részében rend is volt. Egy másik részében nem, de szinte mindig több szereplős dolgokról lehetett beszélni. Nagyrészt azért a diákok és a tanárok is kitettek magukért, ha arról volt szó, hogy alázni kell a csendes többséget. Volt olyan hely, ahol egy roppant kellemes, már erősen őszbe hajló tanár hobbiból fenyített mindenkit, szóltunk az igazgatónak és akkor sem történt semmi. Volt olyan középiskola, ahol egy cigány illető a folyosón kést tett a nyakamhoz, és akkor se történt semmi. Az eset után felmentem az igazgatóhoz, elmondtam neki, hogy nekem nagyjából elég volt ennyi a tanintézményéből, és eltakarodok onnan, szóltam a gyerekről is, utána évekkel később hallottam ismerősöktől, hogy még mindig oda jár.

Ilyen és ehhez hasonló történetekkel elégé tele vagyok. Mondjuk én sem voltam az a tipikus jó gyerek, elég sok alsó és középfokú iskolát végigpróbáltam már. Annyi konklúziót viszont mindig sikerült levonni, hogy nem zörög a haraszt hobbiból. Ha valahol egy diák kirívó dolgokat művel, mindig áll a háta mögött egy olyan tanár, aki nem teljesen normális. Ugyanez persze fordítva is igaz...

Az viszont hatványozottan, hogy ez a jelenlegi oktatási rendszer egy rakás nulla. Lassan többen esnek ki a hagyományos iskolarendszerű oktatásból, mint ahányan bekerülnek. Ha az ember küzd valamilyen problémával, például diszgráfia, diszkalkulia, akkor valószínűleg ott fog megrohadni a kettesével az adott tantárgyból. Nem nagyon lehet okulni és oktatni egy olyan helyen, ahol kölcsönösen leszarják egymást az emberek.

Sikerült elég kilátástalannak felfestenem a helyzetet, de szerintem nagyjából a valóságot írtam le. Legalábbis én így látom. A megoldás a problémára szerintem az iskolák átalakítása lenne, erre van sok szép példa, nagyrészt alapítványi kézben. Jártam olyanba is, és megdöbbentő volt a különbség. Ott például nem volt erőszak diák-tanár közt, de még diák-diák közt sem. Mentor tanárok foglalkoztak a diákokkal, akik tudták, hogy mi a teendő különféle gondok esetében. De a legfontosabb, kölcsönösen tisztelték egymást az emberek.