A mindennapok szara

Olvasgattam totalcaron Londonos, autós posztot, és kicsit belegondolkoztam, hogy mekkora különbségek vannak Balkán és nyugateu között. Életem jó részét Budapesten gyalog, kisebb részét Nyíregyen és biciklivel éltem. Amit mindkét városban megtapasztaltam, az a végtelen megértés volt az autósok részéről.

Totalcart általában akkor szoktam olvasni, mikor elfogytak a zindexen az értelmes hírek, ráadásul blogrollban is csak a belsősök által szerkesztett foci meg horgászmagazinok vannak. Akkor viszont igen, és néha találok jó cikkeket, vagy elgondolkoztatóakat, mint például ez. Ezen ország legnagyobb hibája a mentalitás. Azon mentalitás, mely megtalálható a nemzeti emot hallgató kisgyerektől a lábrataposós ezekamaifiatalos típusú öregekig. Mentalitás, mely segítségével valószínűleg nem fogunk csillagháborús terveket szövögetni, maximum politikusaink, azok is kizárólag lehazudás tekintetében. Viszont még ezen csodálatos társadalmi problémák mellett is van egy kimagaslóan félelmetes archetípus, mely ráadásul az egyik legveszélyesebb mind közül, ő pedig az autós.

Ilyenkor persze lehet mondani, hogy én nem tartozom ebbe a típusba, minek pofázok, én előítéletes geci. Konkrétan például azért, mert meg tudok tenni párkilométert motorizáltság nélkül is, ne miattam dráguljon az olaj. Viszont aki nem tud, az meg egyből 'king of the road' jelleggel viseltet szegény porbafingó embertársaival szemben. Ebben az országban mindent az úton elfoglalt méret határoz meg. Ha a tiéd tíz négyzetméter, akkor tíz négyzetméternyi hűbérbirtokkal rendelkezel, mint egy feudális hűbérúr, első éjszaka joga, elsőbbség mindenhol, vörös szőnyeg, szádba hideg szőlőt rakó hurik mindenhol. És a legfőképpen elsőbbség mindenkor és mindenben. A jog, hogy hatvannal menj el az óvoda előtti zebrán, a jog, hogy ötvennel menj be egy lámpás zebrára, ahol alattvalóid, a náladnál kisebb testű lények éppen szánalmas porhüvelyüket próbálnákátagonizálni a furcsa csíkozáson, melynek megértésével igazából sosem próbálkoztál. csak ülsz a húsz fokodban, egyik kézzel dohányzol, másikkal telefonálsz, harmadik kézzel eszel. Esetleg ha valami kékcsíkos csúcsragadozó megáll melletted, akkor kicsit összerezzensz, de ők is csak a tárcád tartalmának egy részét kérik el. Meg hajtogatnak valami furcsa szót néha, mikor valami érdekes fény a fejed felett pirosra vált, nem tudod mi ez, sose figyelted. Valami olyasmit hallasz, hogy keksz, meg is kínálod őket abból, amit pont most próbáltál kibontani vezetés közben. Ha esetleg kiszállsz, átlag hetente egyszer, akkor meg kikelsz azok ellen, akik megpróbálnak meggyőzni arról, hogy a SUV (Sports Utility Vehicle, azaz hobbiterepjáró) nem a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy városban közlekedj, illetve a párducminta ne csak ruhaipari trend maradjon.

Lehet talán ezért élhetőbb nyugateurópa, mármint azon haladó jellegű országok, ahol talán az emberek egy része felfogja, nem biztos, hogy azon tíz négyzetméteren annyira hermetikusan el van zárva, hogy előbb-utóbb ne történjen valami baj. És esetleg előzékenyebb is embertársával, mert tudja, egymással haladni jobb, mint egymás ellen